Cím:	Kanon (2006)
Japán cím:	カノン (2006)
Megjelenés éve:	2006
Részek:	24
Műfaj:	Dráma, Romantika, Slice of Life, Természetfeletti
MyAnimelist:	Link

A Kanon Visual Novel-el indult el a Key Studios zászlóshajója. Ez a cég jobbnál jobb ötletekkel áll elő dráma terén, viszont némi hasonlóságot a korai címeiknél lehet észrevenni, de erről majd a későbbi bejegyzéseim során fogok szólni. A cég animációs filmjei, amelyek játékok alapján készültek elég kuszának tűnnek, viszont ennek megvan egy nagy előnye, elkezd érdeklődni az ember a történet iránt. Szóval egy Key Studios animét nem úgy kell nézni, mint egy Manga alapján készült animét, hanem vegyük csak beetetésnek, hogy szerezd be és olvasd a Novelt.

A történet egy Aiazawa Yuuichi nevezetű srácról szól, aki unokatestvérénél 7 évvel ezelőtt eltöltött pár hetet és ezalatt valami dramatikus esemény következett be. Erről az eseményről nem tudunk semmit, mivel Yuuichi elfeljtett minden arról az időszakról. Az anime során folyamatosan merülnek fel újabb fejlemények, szépen lassan adagolva a 25 részes játékidőt kihasználva. Na, el is érkeztem egy olyan pontra hogy néhány dolog homályos:

• Miért (csak) 7 év múlva jelent meg újra Yuuichi a városban?
• Mi történt az idő alatt?

Az anime az elmesélés során meg se említi ezt a 2 dolgot, nem tudom ti hogy vagytok vele, de én szeretem megismerni a karakterek múltját. Főleg egy drámánál. Szóval ezek szerint az a 7 év üres járat volt, nem történt semmi, tételezzük fel mindenki boldogan élt.

Azt a dolgot hátránynak vélem, hogy több Visual Novel szálat dolgoz fel az anime ahogy a bevezetőben is említetem, ami kissé összezavarja az események folyását és egy-egy karaktert nem volt alkalmam részletesebben megismerni. Pedig azt kell mondjam elég erős jellemek vannak a sorozatban, örültem volna ha többet tudok meg róluk. Na mindegy, a Visual Novel-t  ígyis elakartam belőle olvasni.

Először a Makoto történetét dolgozza fel az anime, aki egy szimpatikus karakter, egy kicsit buta viszont még aranyos szinten. Ő is abban a szindrómában szenved mint a karakterek nagy része, hogy csak foszlányokra emlékszik a múltból. Biztos valami szekta agymosást végzett a stáb tagjain. :D

Mai személyisége győzött meg a legjobban, imádom kissé félénk, visszahúzódó stílusát. Érdekes hobbija van, de erről nem mondok semmit, derüljék ki a néző számára!

Shiori, vele tudtam a legjobban együtt érezni. Már születése óta nagyon sokat betegeskedett, ezért nem volt képes normális életet élni. Mindig arra vágyott, hogy nővérével Kaorival együtt járjon iskolába, együtt ebédeljenek, együtt lógjanak stb… az ő karaktere volt, akit egyedül képes voltam sajnálni.

Egy nagyon hideg karaktert ismerhettem meg Kaori személyében. Még a saját húgát is letagadta az iskolában és otthon se beszélgetnek túl sokat. Valószínű azért mert a húgának a betegsége nagyon súlyos és nagyobb fájdalmat okozott volna magának azzal hogy továbbra is normális nővérként viselkedik. Ezt a viselkedést lehet helyeselni vagy elutasítani. Nem tudhatod, ha nem voltál hasonló helyzetben, hogy te mit és hogyan lépnél.

Ayu a világ legostobább karaktere, én nem tudtam szeretni és együtt érezni se vele. Az ostoba karakterek kálváriája nem tud meggyőzni. Sajnálom, de ez van.

Nayuki, Yuuichi unokatestvére, aki kivételesen emlékszik mindenre a múltból, de ő csak részben kapta meg a jussát 7 évvel ezelőtt. Azt bírom benne hogy csak úgy ki kell rugdosni az ágyból hisz az ébresztőórák képtelenek felébreszteni. A sorozat során minden reggel ugyanolyan zombi, viszont ő a futócsapat kapitánya a suliban. Egy későbbi esemény hatására nagyon maga alatt lesz, de valahogy sikerül kirángatni belőle.

Érdekességként megjegyezném, hogy a karakterek egy bizonyos hányada beköltözik a Minase rezidenciára, mert nincs hol lakniuk. Jó nem leszek szálhasogató.

Az utolsó néhány rész túlságosan szép és jó volt. Biztos ez is egy alternatíva a játékban, nem szeretem ha valami ennyire Happy End mint ez a mű. Persze van több bad end is a sorozatban, de kövezettek meg, nem tudtam meghatódni a karakterek egy részének a sorsán. Talán a Clannad túl nagy hatással volt rám és megerősödtem. :D

A zenék komponálása remek volt, az OST-ot nyugodtan lehet animén kívül is hallgatni, remekül eltalálták a jelenetekhez a ritmusokat és persze a Lia féle Opening-ről se szabad elfelejtkezni!

Konklúzió

Végül vegyes érzelmekkel fejeztem be a sorozatot, sok dolog tetszett, de a történet vezetése nem a legjobb. Majd ha végeztem a játékkal, akkor írok egy hosszabb, jobban összeszedett bejegyzést róla.

Javasolni bárkinek tudom, hisz egy remek dráma nem fogtok benne csalódni. Ez egy remek belépő volt a Key Studios számára, mind az Anime és Visual Novel piacára. Sok stúdió fele ilyen jó művet se tud felmutatni, még több éves tapasztalattal sem!

Jó szórakozást!

SudoSu