| Cím: | K-On! |  |
| Japán cím: | けいおん! | |
| Megjelenés éve: | 2009 | |
| Részek: | 13 | |
| Műfaj: | Vígjáték, Zene, Iskola, Slice of Life | |
| MyAnimelist: | Link |
Egyik régebbi podcastünk apropójából, írom ezt a véleményezést ! Mily véletlen, hogy tomaszto barátom is pont ma írt a Love Live! School Idol Project-ről. A K-on! először manga formájában jelent meg, amely 2007-től 2009-ig ment, összesen 4 kötet és 57 fejezet jelent meg belőle! Ennek 3 kötetét dolgozza fel az anime két évadja.
A K-on! volt az a rajzfilm, amely elindította az anime ipart a mélyvölgybe, amelyből még ma sem lábalt ki! Ezzel most nem ezt a produktumot akarom szidni, hanem azokat az animéket amelyek ugyanazok akarnak lenni mint ez! Vajon miért van ez? Nyilvánvaló: A K-On 2009-ben az egyik legsikeresebb volt a Slice Of Life és vígjáték műfajban! A moe karakterek talán ezen sorozat képkockáin jelentek meg akkoriban a legnagyobb mértékben! Ma meg már minden második hasonló témájú anime ezt a karaktertípust preferálja. Ezzel a stílussal nincs probléma, csak ha már hetvenedére ugyanazt látja a néző a monitoron, akkor elkezd undorodni az ilyen dolgoktól, lásd az én esetemben az Echhi műfaj, de erről majd egyszer írok külön bejegyzést!
Rövid bevezetőm után bele is kezdek a véleményem kifejtésébe. Az animétől nem kell sokat várni, hisz csak szórakoztató akar lenni, jó zenéket akar adni számunkra és ennyi. Összefüggő történetet kapunk, de nem igazán releváns, a Non-non biyori-hoz képest egész komplex a történetvezetése.
Adott négy ifjú hölgy, akik beléptek a középiskolába (az egyszerűség kedvéért magyar oktatási rendszer szerint). Ebből ketten alapítók Ritsu és Mio majd csatlakozik hozzájuk Mugi és legutolsónak Yui.
Tainaka Ritsu
Ő a dobos a bandában. Energetikus, néha paraszt, nagy homlokú (na ezt miért jegyeztem meg, na mindegy). Szóval ő az önjelölt elnöke a könnyű zenei klubnak, a teendőiről rendszeresen megfeledkező személy! Yui elnevezte Ricchan-nak és ez becenévként rá is ragadt a 2 évad során. Egy Yamaha Hipgig dobszerkón játszik, már általános iskola óta! Legjobb barátjának Mio-t tartja, akinek elég sokat segített az emberek közé beilleszkedésben, persze e mellett piszkálta is. A szinkronhangját Sato Satomi adta neki. Aki természetesen adta pár zenéhez a hangját is, hirtelen csak a Hyouka első ending-jét tudnám megemlíteni tőle, amely elég tetszetős tőle.
Akiyama Mio
Basszus gitáron játszik, amely egy Fender Standard Jazz bass. Félénk, aranyos, szorgalmas, jó tanuló lány. Személyes kedvencem. Ritsu kényszerítette bele ebbe a klubba. Egyszerű oka van arra, hogy basszusgitáron játszik: nem szeretne középpontban lenni, a gitárosra figyel mindenki a színpadon és ő ezt nem tudná kezelni. Az énekest szeretném megemlíteni, aki adta a hangját eme karakternek. A hangja elképesztő a K-on! és más animék zenéiben is. Hikasa Yoko énekelte az Shingeki No Kyojin első ending-jét is, amelyet az egyik legjobb lassú, melodikus zenének tartok. Jó azért nem egy lia színvonal, de ne is keverjük azt az előadót ide!
Hirasawa Yui
Ő vele kezdődik az anime, hogy épp azt hiszi, hogy elkésik az iskolából, tipikus klutz, ostoba, béna karakter. Már Kanon véleményemből tudhatjátok, nem igazán bírom az ilyen típusú karaktereket, de mégis ezzel a személlyel tudtam valamelyest szimpatizálni. Yui egy Gibson Les Paul-on próbál játszogatni, kisebb-nagyobb sikerrel. Toyosaki Aki adta a szinkronhangját, aki szintén már letett az asztalra pár jó zenét.
Kotobuki Tsumugi (aka. Mugi)
Ő a billentyűs a bandában, gazdag, rácsodálkozik az általános szokásokra és próbálja ezeket a dolgokat elsajátítani. Sawa-chan-hoz vonzódik, van rengeteg meme az interneten róla. Őszintén megmondva az őt megszólaltató Kotobuki Minako-ról nem tudok mondani semmit.
Ha már Sawa-chan-t megemlítettem, akkor ő róla is szólnék néhány szót: Sawako ő az énektanár a helyi iskolában. Gyönyörű, jó hangja van, kedves és kb. ennyi. Még se mondanám töltelék karakternek!
Yui-nak van egy kisebb tesója, aki sokkal érettebb nála, akit kreatívan Yui-nak azaz akarom mondani Ui-nak nevezett el a szerző! Szóval ez valami Design Patterns dolog akar lenni, már értem.
Nodoka a diákelnök, Yui-nak a legjobb barátnője és szerintem eleget is mondtam.
A történetről csak annyit mondok, hogy vannak, a karakterek ők el teázgatnak, sütizgetnek, nyaralgatnak és zenélgetnek időnként. Mégis hogy legyen valami célja ennek a két évadnyi szórakoztatásnak, mondják, hogy el akarnak jutni Budokan-ba (Japán egyik legnagyobb arénája), amely felől úgy elsiklanak a második évad végén, mint ha nem is lett volna ez a dolog.
A zenék nagyon királyok, de ezt már egyes karaktereknél elmondtam, hogy azért elég jó szinkronszínészek/énekesek erősítik a stábot.
Zárásként annyit szeretnék mondani, hogy nehéz hibát találni a sorozatban, talán a legnagyobb baja a monotonitás, már 3-4 rész után kb. láttál mindent és nézhetnéd a következő animét. Ezzel a szerző próbál segíteni egy új karakterrel Azusa-val, akit sokan aranyosnak tartanak, szerintem nem az, szóval őt büntetésből nem említem meg a véleményemben. A rajzfilmet feltétlenül érdemes megtekinteni, sokáig a kedvenc animéim közé tartozott, de azóta jöttek már sokkal nagyobb hatású produkciók is az életembe. Egyébként legelőször ezzel az animével a zenéken keresztül ismerkedtem meg, mivel Osu!-ban rengeteg zenét játszottam belőle, szóval ez keltette fel az érdeklődésemet. Azt azért megjegyezném, hogy első animének semmiképp sem ajánlom, főleg azoknak nem akik a történetorientált dolgokat szeretik. Az interneten még ma is rengeteg K-on! fanboy/fangirl dolgokat lehet vásárolni elég drágán. A manga utolsó kötetét is érdemes elolvasni, ha tetszett az anime!
Jó szórakozást!
SudoSu
