Cím:	Sakurasou na Pet na Kanojo
Japán cím:	さくら荘のペットな彼女
Megjelenés éve:	2012-2013
Részek:	24
Műfaj:	Vígjáték, Dráma, Romantika, Iskola, Slice Of Life
MyAnimelist:	Link

Az utóbbi bejegyzésem, még valamikor év elején volt. Sajnos már egyre nehezebben tudok időt szorítani arra hogy írjak. No de a mai poszt nem arról fog szólni, hogy mennyire elfoglalt vagyok mostanság, hanem egy Sakurasou no Pet Kanojo c. animéről. Nem hittem volna, hogy ebben a rajzfilm képkockáin találok egy ilyen drámát. Már rögtön az anime első részének az első percében már bugyivillantással tekinthetünk be a Sakurasou kollégium életébe.

A Sakurasou no Pet Kanojo egy Light novel amely 2010 és 2014 között futott. Mindössze 13 kötet jelent meg ez idő alatt. Volt belőle manga is ami 2011 és 2015 között futott, 7 kötet jelent meg. Az LN-ből készült animme adaptáció 2013 márciusában fejeződött be. E mellett készült belőle egy játék is a Sony kézi konzoljaira. No de a nyers adatok után lássuk is az animét.

A kollégium oly diákoknak van fenntartva, akik valamely oknál fogva nem tudtak beilleszkedni a közönséges kollégiumba. Érdekes, nem túl sok animét láttam még, ahol kollégiumi életet ilyen részletesen bemutatnak. A Sakurasou lakói a Suemei művészeti középiskolába járnak. Ahogy említettem a lakók nem átlagos emberek, van itt „földönkívüli”, nőcsábász, NEET/Hikikomori ja és egy átlagos srác, aki történetesen a főszereplőnk Kanda Sorata. Ő átlagos kollégiumban lakott, amíg nem talált egy macskát (Hikari) akit mindenképp megakart addig amíg nem talál neki új gazdát. Persze ezt egy átlagos kollégiumban nem nézik el, ezért választania kellett, vagy a normál kollégium a macska nélkül, vagy átköltözik a Sakurasou-ba, aminek nincs olyan jó híre. Szemrebbenés nélkül igent mondott az igazgatónak. Azzal nyugtatta magát, hogy mihelyst talál megfelelő helyet a cica számára, otthagyja a helyet. Sorata nem igazán tudja, hogy mit szeretne csinálni, ezért ürességet éreztem az első pár részben a karakterében.

Ugyebár a kollégium összes lakója tehetséges valamiben. Például a „földönkívülink” Kamiigusa Misaki egy tehetséges anime rajzoló, már több újságban is szerepelt, viszont, hát vannak problémái. Túlbuzgó, öntörvényű és nem hagy túl sok privát szférát az ott élőknek, lásd gyerekkori barátját Jin-t akibe totál bele van zúgva, de nem tudja megfelelően kifejezni az érzéseit számára. Ha durva akarnék lenni, akár mondhatnám azt is hogy egy tipikus Ecchi karakter jelent meg, egy Slice Of Life animében. Viszont kiderülnek a turpisságok, ő is egy érző lélek mint bárki más. Visszatérve Jin-re, ő egy szövegkönyveket ír. Van épp amikor Misaki műveihez készít. Ja és ő a nőcsábász, igazából minden lányt letud venni a lábáról. Annyit érdemes még a kollégiumról említeni, hogy még jön két új lakó, Mashiro, aki egy Angol rendkívül tehetséges festő, aki manga rajzolásra adta a fejét. Ő az aki képtelen gondoskodni magáról, teljes mértékben. Erre mondhatnék egy vulgáris kifejezést, de inkább nem teszem meg. Szóval témára visszatérve, Mashiro „fogyatékossága” okoz kellemetlen helyzetet Sorata életében, akinek persze kötelessége gondoskodni az ifjú hölgyről, hisz mint általában a legtöbb ilyen stílusú rajzfilmben a normálisnak mondható főszereplő a „szenvedő alany”. Lesz még egy lakó is a kollégiumban, őt Aoyama-nak hívják, gondolom ezt nem nagy spoiler elárulni. Azért említem meg, mert a személyes kedvencem. Tetszik mind grafikailag és személyiségileg is, van jó pár esemény, aminél szurkoltam neki. Egy lelkiismeretes törtető tinilány, aki szinkronszínész szeretne lenni. Szülei nem támogatják semmilyen téren, sem lelkileg, sem anyagilag, szóval lényegében magát kell eltartania és az iskolát fizetnie. Japánban azért ez elég kemény meló lehet, volt is pár összeomlása, amit (majdnem) megkönnyeztem. Mégis van ami hiányzik a személyiségéből, nem tudom mi az, talán az a bizonyos plusz. Mindenesetre egy kis kulisszatitkot megosztok, álmodtam már Aoyama-val, ezt nálam nagyon kevés karakter éri el. Vonzz, de mégis hiányzik belőle valami.

A történetről nehéz beszélni az anime esetében, hisz egy tipikus slice of life drámával fűszerezve, amely több szálon akar mozogni. Az anime 2 év eseményeit fedi le 25 részben, ami nekem kicsit kevésnek tűnik. Nagyon szívesen néztem volna még ebből az animéből még egyszer ennyit, de nincs kilátás a második évadra. Szóval csak a Light Novel olvasása maradt fent lehetőségnek. Abból sincs még az összes lefordítva angolra, magyar fordításban ne is reménykedjetek, hogy találtok. Sok animénél elmondtam már itt a blogon is, hogy nem épp elég annyi rész belőle ami van, vagy elegendő lett volna rövidebb változatban is, de ennél másképp van. Különösen Aoyama szála érdekelne, hogy vajon mi lesz vele, a többi karaktert szerintem gyors feledésbe merülnek. Én egy átlagos animénél maximum 1 szereplőre szoktam emlékezni,nem tudom ti hogy vagytok vele. Mert igazából számomra ez egy átlagos anime, nem adott az átlagos jónál többet.

Grafikailag nem volt semmi probléma az animével, a kornak megfelelő stílust alkalmazza. Azt is mondhatnám nincs túl sok kreativitás benne, de egy ilyen típusú animénél ez nem szempont. Egy shounennél azért elég kemény elvárás a grafika részemről.

A zene is átlagos volt számomra. Sőt az Anime OST-jából nem tudnék felidézni egy dallamot sem, még az OP és ED páros sem maradt meg bennem.

Ennek az animációnak előítélettel ültem neki: „Biztos olyan zsáneranime lesz mint a többi”. Részben igazam is lett, de mégis magával tudtak ragadni az események az első pár részben, amíg a cselekmény ki nem bontakozott. Pár rész után jött a bum és megjelentek a komolyabb hangvételű események a kollégisták életében és párszor sikerült szomorúságot okozni. Azt nem mondom, hogy megkönnyeztem az eseményeket, de közel álltam hozzá! Néhány alkalommal a történetet elbagatellizálták a viccekkel.

Zárásként csak annyit, hogy a rajzfilm megtekintését azoknak ajánlom, akik szeretnének egy jó animét nézni. Az anime tanulsága az lehet: Harcolj, szenvedj és majdan sikeres leszel, vagy elbuksz és értelmetlennek látod az egészet. Már bizonyára untatlak titeket, de azért elmondom azt, hogy sokáig én is úgy éreztem, hogy az eddigi életem értelmetlen volt.

Jó szórakozást!

SudoSu