| Cím: | Sukitte Ii na yo. |  |
| Japán cím: | 好きっていいなよ。 | |
| Megjelenés éve: | 2012 | |
| Részek: | 13 | |
| Műfaj: | Romantika, Iskola, Shoujo | |
| MyAnimelist: | Link |
Sziasztok! Egy erős túlzással nevezett kihívás részeként néztem meg a következő művet. Talán már leeshetett az anime címe alapján, hogy ma egy Shoujo-ról fogok írni. Amelyről mellesleg majd Tomaszto és Zoli is fog írni egy röpke véleményt. Az apropója a dolognak az, hogy gondolkoztunk vajon miről nem esett még szó a blogunkon és ez a kategória került kiválasztásra.
Azt ildomos megjegyeznem, hogy ez volt az életem első Shoujo-ja (jó a Fate/Kaleid ott volt, de az ááá Nightmares) , szóval lehetnek tárgyi tévedéseim a kategóriával kapcsolatban.
Elég laikusan ültem neki az animének, hisz mégis csak egy főként hölgy közösséget kiszolgáló műfajról van szó. No, de lássuk is az alapfelállást, hisz már elegendő hosszú felvezetést írtam a bejegyzésemnek!
Tachibana Mei a heroine-ünk egy középiskolás lány, aki éppenséggel antiszociális és kisebbségi komplexusa van. Mindenkit teljeskörűen ignorál, el van a maga világában, nem túl sokat mosolyog. Akarom mondani az első 4 részben nem is láttam emóciókat tőle. Alsó-középiskolában elárulták a barátai, megalázták és ő ezt hatalmas traumának élte meg. Ezzel a dologgal én is tudok azonosulni, hisz az elmúlt 14 év, amelyet az iskolában töltöttem maga a terror volt. Mondhatni most kezdtem el az életemet a munkával. De az én melodrámám nem ide tartozik, csak valamelyest prezentálni akartam, hogy miért érzek együtt Mei-chan-al. Mei-ünknek annyiban szerencséje van, hogy „véletlenül” lerúgja Kurosawa Yamato-t, aki az iskolában az úgymond nőcsábász, amely nem fedi teljesen a valóságot, mert ahogy később kiderül ő csak mindenkivel kedves akar lenni, több álarca van mindenkihez alkalmazkodik mint egy kaméleon, akár lehetne képmutató is. Közkedvelt a lányok körében, és hát persze nem néz ki rosszul. Lényegében nevezhetjük egy hárem-king-nek is. :) Szóval Yamato a főhős ahogy leeshetett, ő azonnal elkezd vonzódni az ifjú hölgyhöz, abszolúte nem foglalkozik más lányokkal. Érzései viszonzatlanak maradnak Mei-el kapcsolatban. A csaj teljesen össze van zavarodva, még sose volt ilyen jellegű tapasztalata. Természetesen még az is hozzájött, hogy már nem nézik levegőnek, hisz eddig relatíve „egyszerű” volt az élete, bement az iskolába, elment dolgozni a helyi pékségbe, majd hazament. Azt kell mondjam, hogy rendkívül erős a jelleme, képes volt elviselni a megaláztatásokat és az ignorációt. Mindenki döntse el melyik a nehezebb, én örültem volna neki ha mindenki ignorált volna (a megalázások helyett), no de ez én vagyok.
Yamato (Uchuu Senkan Yamato (bocsi ezt muszáj volt egyszer)) által Mei megismert új embereket, akik többnyire barátságosak voltak vele, jó itt részemről lesz néhány elvarratlan dolog, például hogy Aiko a fő „riválisa” volt (hisz ő is szerelmes volt Yamato-ba) és egyik percről a másikra barátok lettek. Nyilván nem figyeltem eléggé, vagy csak az anime adaptációból kimaradt pár dolog. Aiko egyébként egy őszinte személy, aki az anorexia határain van, 2 hónap alatt 30 kilót adott le, ha emlékezetem nem csal. Most lányok, mondjátok meg nekem 2 hónap alatt hogy lehet fogyni 30 kilót? Nem túl sokat tudtam meg, a rajzfilmben róla, mármint a karakterről. Töltelék szereplő.
Asami Oikawa a következő versenyzőnk, tipikus energetikus személy. Tudjátok amiből (szinte) minden animébe kell egy. Neki is megvan a maga szomorú háttere. Kérlek szépen titeket, őt azért piszkálták mert nagy mellei vannak? Igen uraim, MERT NAGY MELLEI vannak! Ki nem szereti a nagy melleket? Pls… Jó, nyilván ha már egészségtelenül nagy akkor már azért elgondolkoztató a dolog. Régi ecchi-s tapasztalataim alapján (xD) ~C-F között lehet. Ezen kívül nincs semmi érdemleges mondani valóm róla.
Persze vannak még karakterek, de nem igazán akarok spoilereznni, meg fog jelenni egy komolyabb fenyegetés a gerle pár részére (Mei x Yamato). Lesz itt sírás, kacaj és megint sírás. Tényleg, az anime kb. a felénél arra pontra elérkezik, amikor már egyik fél féltékeny a másikra, utána kibékülnek, 1 rész nyugalom és utána a másik kezd féltékeny lenni. Mei nagyon nehezen viseli ezeket az eseményeket, de mégis elfolytja magában a dolgokat, nem meri elmondani, hogy nem tetszik neki valami. Yamato-t ott támogatja ahol csak tudja, még ha neki is lesz kára belőle. Az érzéseit se tudja egyelőre kimutatni, de mit vártunk egy olyan embertől, aki most lépett vissza az élők sorába? Az a igazság hogy egyszer-kétszer sikerült meghatnia az animének, néha könnybe lábadt a szemem, nem tudom miért igazából, lehet csak azért mert épp túl fáradt voltam vagy valami ilyesmi. Azért nem annyira drámai mint mondjuk a Key Studios -féle művek, ahol konkrétan kálváriákat mutatnak be a szerzők. Tényleg így belegondolva a Key-esek elég depressziós, antiszociális emberkék lehetnek, hát milyen karaktereket alkottak meg. De már megint terelem a szót, szóval első élménynek ez az anime határozottan jó volt, az első 3 rész piszok lassan indult, majdnem bealudtam rajta. A grafika elég szokatlan volt végig, talán ezt nevezik tipikus Shoujou grafikának. Szerintem a karakterek szemei túl voltak méretezve, aránytalan volt az arcukhoz. Valahogy teljesen más a színvilága a karaktereknek rajzolás tekintetében, mint egy átlagos animének. A környezet teljesen átlagos rajzfilmekben látottak voltak.
Zeneileg már kicsit kezdett megőrjíteni időnként az a egy zongorás OST amit elég sok jelentnél elsütöttek, még a Uchuu Senkan Yamato első évadjának az OST-je is változatosabb volt, ha már így megemlítettem előbb.
Konklúzióként azt tudom levonni, hogy a Shoujo nem csak a nők igényeit szolgálhatja ki, hanem akár egy arra fogékony férfit is. Nincs abban semmi gáz, hogy valaki szereti a romantikus drámákat. Én nem titkolom én ezeket szeretem (de szerintem már előző bejegyzéseim alapján leeshetett), engem nem fogott meg a Shounen láz annyira, az ecchi-ket meg már nagyon rég befejeztem. Szó-mi-szó szerintem nem ez volt az utolsó ilyen rajzfilm amit megnéztem. Talán még jelentkezek párral a kategóriából. Azt nem mondom, hogy ez egy kötelező mű, de a gyengeségei ellenére engem elszórakoztatott. Jó nézegetést! :)
SudoSu.
