Cím:	Welcome to the NHK
Japán cím:	N・H・Kにようこそ
Megjelenés éve:	2006
Részek:	24
Műfaj:	Komédia, Dráma, Romantika, Pszichológiai
MyAnimelist:	Link

Vegyes érzelmekkel álltam neki az anime megnézésnek, hisz nem tudtam ugyan mennyi potenciál lehet egy ilyen sztoriban. Néhány évvel ezelőtt mikor még nem láttam olyan sok animét még egyik osztálytársam hájpolta nekem ezt a rajzfilmet, hogy ezt nekem látnom kell! Nem is csodálkozok azon, hogy miért erősködött annyira! Bánom hogy toltam kicsit a megnézést (laza 2 évet), valahol a Myanimelist plan to watch listám legmélyén leltem az animére.

Az NHK ni Youkoso! egy Light novel amely 2002-ben jelent meg, amelyből készült manga is 2004-ben és természetesen egy anime adaptáció is készült belőle. Mivel egyelőre még csak az animációt néztem meg belőle, ezért csak azt fogom bemutatni, esetleg ha látom értelmét később a Light Novel-ről és Manga-ról is szólok pár szót.

„Minden egy összeesküvés”

Tatsuhiro Sato egy Hikikomori srác, aki kibukott az egyetemről lelki okok miatt. Egyetemre járt hallgató, aki a betegsége miatt kibukott az egyetemről, szóval egyedül él otthon, várja szüleitől a pénzt, amelyet arra kap hogy megtudjon élni, hisz „főhősünk” nem kezd el dolgozni sem, egésznap otthon eszi a fene. Az egész életét egy összeesküvésnek hiszi, ezért nem találkozik emberekkel. Majd egy csoda történik, találkozik egy Misaki nevű lánnyal, aki belekényszeríti egy project-be melyben Sato megszabadulhat a Hikikomori státuszból. Elég makacs a srác, de végül sikerült rávenni.

A történet egy egyedi perspektívát képvisel, amely nekem nagyon bejött, az első pár rész nagyon beteg volt, de hát Sato barátunk is egy elmebeteg. A sorozatot még tomaszto-val kezdtük el nézni közösen és ő nem bírt 2 résznél többet megnézni egymás után, mert annyira elmebeteg volt az anime. A világszemléletét meg tudom érteni és én nem ítélem el, nekem is volt egy olyan korszakom, amikor én se voltam hajlandó kimozdulni otthonról, iskolán/munkán kívül persze. Ja hogy ez még most is fenn áll, fogjuk rá, hogy hétvégenként Hikikomori vagyok, vagy csak simán NEET.

Sato kisebb lépéseket tesz meg annak érdekében, hogy ismét visszatudjon térni a társadalomba és annak hasznos tagja legyen, akármennyire is szeretné ezt elkerülni. Eleinte még a szobáját sem hajlandó elhagyni, pedig van egy idegesítő személy mellette, aki ugyanazt a zenét hallgatja egész nap. „Purupuru pururin pururin” Majd veszi a bátorságot és átmegy a szomszédba hogy jól gyomorszájon rúgja, amiért zajos. Nagy meglepődésére egyik barátjával találja magát szembe, Yamazaki-val, aki nemrég költözött oda, az egyetem miatt. Ő Játékfejlesztést tanul. A szobája tele van figurákkal, eroge játékokkal, azaz az animében Gal-Game-nek hívott cuccokkal. Ő lesz a kedvenc karakterem, ezt csak így megjegyezném. Tetszik az időnként perverz humora, a lojalitása Sato-hoz, ennek van oka a közös múltukban. Igazi jó barát, akire bármikor számíthat a Hikikomori barátunk.

A múltból több barát is megjelenik, aki próbál segédkezni valamely megközelítésből Sato-nak, de nem mindig sül el jól a dolog.

Ez furcsán fog hangzani, de szerettem látni, hogy butaságok miatt szenved a főszereplő (és magamon is nevetek). Ez elég gonosz tőlem, inkább szánalmat vagy sajnálatot kellett volna éreznem, de én inkább kiröhögtem szegényt. Ezért kis bűntudatot érzek.

A grafikai megvalósításról nem mondok sokat, hisz nincs értelme, az anime a tartalmával eladta magát. Azt mondanám rá, hogy alkalmazkodik az akkori normákhoz, tehát nincsenek furcsa megvalósítások benne. Jó talán Sato képzelgései során lehet felfedezni pár furcsa dolgot, de azok is tetszettek.

A zenéről annyit hogy „Purupuru pururin pururin”. Akarom mondani, nincs sok zene a rajzfilmbe, de azok olyanok, amelyek beleégnek az agyadba.

Az anime tele van betegséggel, de ezt nem kell negatívan venni, szerintem ez bőségesen belefért ebbe a történetbe. Negatívat csak a végéről tudok mondani, az egy jó dolog hogy az események 180 fokos fordulatot vettek, de nem az a vég következett be, amit vártam volna. A 23. résznél még úgy voltam vele, hogy tyű majd úgy fogok ezen gondolkozni és kérdezgetem hogy WTF, mint a Bioshock Infinite végén, de NEEEEM! Az ilyen dolgok kihoznak a sodromból, szóval ezért csak 9 pontot adtam az animének. A megnézését bárkinek tudom javasolni, aki benne van a kocka világban, esetleg NEET vagy netalán Hikikomori. Talán segít a kigyógyulásban! Ez egy olyan anime amit biztos hogy előfogok venni többször, mert egy igazi élmény volt és az utolsó részen kívül mindegyiket élveztem. Ilyen nagyon kevés animénél van manapság.

Jó szórakozást és vigyázzatok a Nihon Hikikomori Kyoukai-al!

SudoSu