Cím:	Haikyuu!!
Japán cím:	ハイキュー!!
Megjelenés éve:	2014
Részek:	25
Műfaj:	sport, vígjáték, shounen
MyAnimelist:	Link

Egyszer mindennek eljön az ideje annak is, hogy egy sport anime-ről írjak és szerencsére ennek most jött el az ideje. Most egy olyan anime-ről fogok írni amelyről már beszéltünk a legutóbbi podcastben Dominikkal, de megérdemli az írásos vélemény kifejtést is. Az anime alapjául szolgáló manga 2012-ben indult a Weekly Shounen Jump magazinban a rajzért és a történetért Furudate Haruichi felelős. Mellesleg az illusztráció nagyon szép, a karakterek jól kidolgozottak egyszerűen csak hozza az elvráható szintet. Ezen kívűl megjelent egy Nisekyuu!! címmel ellátott egy fejezetes manga amelyet Furudate Haruichi és a Nisekoi alkotója Komi Naoshi közösen készített. Az anime-hez jelent meg kettő darab film is amelyek csak összefoglalják az anime történéseit... Mellesleg az anime 2014-ben jelent meg és 25 részes lett.

Történetünk ott kezdődik, hogy a fiatal és alacsony Hinata Shouyou egy nap egy üzlet kirakatában lévő tévében meglátja a Kis Óriást aki a Karasuno középiskola röplabda csapat ásza. Annyira elvarázsolta a srác játéka, hogy elhatározta ő is röplabda játékos lesz aki elismernek. Persze ez nem megy olyan könnyen hiszen a nulláról kell elkezdenie mindent, ráadásul alsó-középiskolában nem adatik meg neki, hogy egy rendes csapatban szerepeljen és gyakoroljon. Minden idejét a gyakorlásnak szenteli míg el nem jön az a nap amikor végre egy igazi meccsen játszhat a csapatával. Balszerencséjre az egyik nagy esélyes csapatot kapják az első fordulóban és ott találkozik Kageyama Tobióval aki sokkal tehetségesebb és karizmatikusabb mint ő. Természetesen veszítenek az első meccsen és megfogadja, hogy jobb lesz Kageyama-nál és nem fog ellene veszíteni. Hinata bekerül a Karasuno középiskolába ahol egy váratlan dolog fogadja az első röplabda edzésén, miszerint Kageyama a csapattársa lesz... Valahogy így kezdődik el Hinata, Kageyama és az egész Karasuno csapat története.

Egy kis előzmény arról, hogy én miként is kezdtem el az anime nézését. Amikor kijött az első rész akkor már rengeteg sport anime-t láttam ott volt a Kuroko, Ace of Diamond, Major, Chihayafuru (igen ez is sport anime), Saki és még rengeteg sporttal kapcsolatos anime-t láttam már. Egy szóval imádom az ilyen témájú anime-ket, szóval nekem már az akkori szezonnál kötelező darab volt a Haikyuu. Arra emlékszem, hogy nagyon is kíváncsi voltam az anime milyenségre vagyis, hogy olyan lesz mint a Kuroko vagy olyan mint az Ace. Szerencsére mindkettőre hasonlít, de teljesen más módszerrel közelíti meg a dolgokat. A Kurokoban elég sok képességet használtak a játékosok amelyek elrugaszkodtak a valóságtól és sokszor ez is volt vele a baj, míg az Ace-ben túl részletesen mutaja be a sportot és a karaktereket (idővel ezzel is csak ez volt a gond). Szerencsére a Haikyuu megtalálta a jó középutat kellőképpen részletesen bemutatja a karaktereket és a sportot, de nem annyira, hogy unalmas legyen. Illetve a meccsek látványosak és a képességek láttán érzi az ember, hogy ezt ő is megtudná csinálni (persze csak akkor ha nem egész nap lustálkodna) vagyis reálisnak mondhtajuk őket. Egy biztos, hogy az anime felépítse nagyon hasonlít a Kuroko első évadáéhoz, nem írom le, hogy miért mert az már óriási spoiler lenne (sokan tudni fogják, hogy mire akarok kilyukadni).

Ennyi fölösleges dolog után jöhetnek a jobb dolgok is. A karakterek nagyon jók, persze mindenki itt megtalálja a számára megfelelőt. Személy szerint nem volt olyan résztvevője az anime-nek akit nem kedveltem volna. Majd elfelejtettem, hogy mint a sport animek nagy részénél itt is nagyon jól működik a csapat mint egység. Látszik, hogy a csapat minden tagja fontos szerepet tölt be a sikerek elérésében, mint például a csapat menedzsere Kiyoko Shimizu aki nagyban támogatja a csapatot (pl.: utolsó meccs). Mellesleg a Karasunonak volt egy lány csapata is, amelyikkel nem kezdtek semmit csak annyit tudunk róluk, hogy kiestek. Ezt az egy dolgot furcsáltam az anime-ben, de lehet nehezebb lett volna megoldani azt, hogy mindkét csapatra időt fordítsanak (vagy csak lustaság volt). Az anime néha tartalmaz poénokat is, de valamelyik a sok ismétlés után se vált unalmassá. A látványra egy rossz szavam se lehet nagyon szépre sikeredett a képességek és a meccsek kellőképpen látványosak. A hangokról külön bejegyzést írhatnék, de elég annyi hogy nagyon jóra sikerültek. Külön megjegyzem mindig, hogy amikor a cipőjét végig húzza valamelyik játékos a padlón és az azt követő nyikorgó, csikorgó hang egyszerűen csillagos ötöst érdemel (egész nap hallgatnám ha lehetne). Az openingek és endingek jól sikerültek, de csak az első openinget emelném ki, amelyik nekem nagyon is tetszett ez pedig Imagination című dal a Spyairtől.

Én egyszerűen imádtam ezt az anime-t, nincs olyan dolog ami ne tetszett volna. A meccsek nagyon jóra sikerültek, mint ahogy a karakterek nagy része. Aki szereti a spor anime-ket annak ez egy kötelező darab. Ráadásul a rajongók nagy örömére most októberben jön a második évada az anime-nek, amit én és Dominik biztosan nézni fogunk.

Tomaszto