Ma ahogy nézegettem a blog bejegyzéseit észrevettem azt, hogy még nem írtunk manga-ról véleményt. Így egy kis sorozatot próbálok elindítani aminek az lenne a lényege, hogy oneshot mangakról írom le a véleményemet. Azért is oneshotokról írok, mert legtöbbször az emberek lusták hosszabb mangakat olvasni, de egy oneshot általában 50 és 200 oldal között mozognak. Így ezeket egy tanítási szünetben is bőven el lehet olvasni. A mai alanyaimat a Google segítségével választottam ki és jó pár yuri témájú manga után találtam pár igen érdekeset. Nem is húzom tovább a bevezetőt kezdődjön a tartalmasabb rész.
| Cím: | Hotel |  |
| Japán cím: | Boichi作品集 HOTEL | |
| Megjelenés éve: | 2006 | |
| Fejezetek száma: | 5 | |
| Műfaj: | sci-fi, seinen, dráma, | |
| MyAnimelist: | Link |
Körülbelül egy évvel ezelőtt már megtaláltam ezt az 5 fejezetes művet, de valamiért az első pár oldal után abbahagytam az olvasását mondván, "hogy majd később". Ez a később ma reggel jött el és elég durva ébresztő volt a számomra. Mindegyik történetről szeretnék írni hiszen minden egyes fejezet egy külön kis történet, de a mostani alkalommal csak ez első háromról fogok írni. Még mielőtt jönne a véleményem a fejezetekről írok pár szót az alkotóról. Boichi (Mujik Park) 1973-ban született Dél-Koreában és már 1993-ban debütált mint manhwa rajzoló. Elég nagy népszerűségre tett szert, hiszen a megjelenő manhwai mellett több könyvet is írt amelyek mind a manhwa rajzolásról szóltak. 2004-ben már manga rajzolóként folytatta a pályafutását és az első manga-ja az Ultimate Space Emperor Caesar volt. 2006-ban jelentek meg a Hotel és Present oneshot mangai, amelyeket 2008-ban másik három oneshot mangaval kiegészítve adtak ki. További munkái: Sun Ken Rock, Wallman, Raqiya, I Want to Feed Yumin és még sok más egyéb manga. Ha valaki elszeretné olvasni a következőkben véleményezett mangakat azok egyszerűen nyomjanak a manga címére. Sajnos csak az első kettő van magyarra lefordítva, így a harmadik már angol fordításban található meg.
Az első fejezet stílusosan a Hotel címet kapta, amely szerintem a legjobb a gyűjteményben. A történet egy elég valós és rémisztő jövőt jelenít meg az olvasónak. Ebben a jövőben mi magunk tesszük tönkre a bolygónkat a már jól ismert globális felmelegedéssel. Persze ezt az emberek már jó előre tudták és itt kapcsolódunk be a történetbe. Még mielőtt lakhatatlanná válna a bolygó az emberiség épít egy 4000 méteres tornyot amelyben az élőlények DNS-ét raktározzák. A raktározás és védés feladatát pedig egy mesterséges inteligencia (Louis) végzi. Szerencsére nem ez volt az egyetlen ötletük a tudósoknak, még egy űrhajót is indítottak előlény DNS-el egy távoli lakott zónába. A történet nagy része már az emberek kihalása után történik és ez az egyik legjobb része is ennek a fejezetnek. Hiszen a narrátori feladatot az a bizonyos mesterséges inteligencia tölti be aki védi a földi élet egyik megmaradt csíráját. A manga nagyon nagy időtávot ölel fel és eközben minden változik, persze ennek egy nagy részét a torony is elszenvedi. Neki csak az a feladata, hogy megvédje a DNS-eket... A manga rajzolás nagyon jó, elég realisztikus amit egy ilyen témájú manga-nál el is vártam. A karakterek mind eltörpülnek Louis mellett, de mindegyik jól kidolgozott. A történetre egy panaszom se lehet, szóval ezt a fejezetet mindenkinek ajánlom.
A második fejezet a Present címet viseli és ez egy karácsonyi megjelenésű manga volt. Műfaját tekintve egy dráma lett, amit az első fejezet után nem nagyon vártam, de így is kíváncsian kezdtem bele. A történet Makao és Hanako történetét meséli el. Makao (tanár, férfi) és Hanako (diák, lány) között egy tanár-diák viszony van amit a lány szerelmi vallomása a feje tetejére akarná állítani. A vallomás alatt pont karácsony van és Makao kap egy ajándékot, amely elég fontos szerepet játszik a történetben. Ekkor vágás és a lány (mintha idősebben) egy kórházban fekszik, hiszen egy elég súlyos betegségben szenved. Enyhe emlékezetvesztése van és egy darabig kómában feküdt, de ekkor kiderül, hogy már nem tanár-diák viszony van köztük, hanem már férj és feleség viszony. Csak sajnos semmi se történhet úgy ahogy azt az emberek eltervezték... Ennél többet nem akarok írni, hiszen a műfaja alapján már sok ember sejtheti, hogy mégis mi lehet majd a vége. Szerencsére van egy-két érdekes fordulat ezalatt a 40 oldal alatt is, már emiatt elismerem és kedvelem ezt a fejezetet.A rajzolása még most is nagyszerű és még most is a realisztikusabb vonalat képviseli, persze ez most is jól áll neki. Ezt a fejezetet is ajánlom mindenkinek.
A harmadik fejezet Subete wa Maguro no Tame datta (It Was All for the Tuna) elég hosszú címet kapta és ez a három közül a leggyengébb alkotás, persze még így se rossz. A történet egy kis étteremben kezdődik ahol tonhalat szolgálnak fel egy fiatal fiúnak. Pár képkocka alapján lehet látni, hogy elég rossz az étteremben lévő emberek hangulata. Illetve valamiért nehezen szolgálja fel az idős férfi a tonhalakat. Egy kicsivel később kiderül, hogy elfogytak a tonhalak a Földről és nagy valószínűséggel a fiú fogyasztotta el az utolsót. Az országok egymásra mutogatnak és már majdnem háború tör ki emiatt. A fiatal fiú időközben felnőtt lett és minden idejét a tonhalaknak szenteli és az a célja, hogy újra létezzenek tonhalak a bolygóján. Persze eközben sok már egyéb történik a főhőssel, de arról már nem szeretnék írni. A történet szerintem nem rossz, de az biztos, hogy elég érdekes az alapja. A megvalósításra nem volt panaszom, a karakterek hozták a művésztől elvárhatót. Az előbbi megállapítás igaz a vizuális megvalósításra is, mint mindig ez is fantasztikus és realisztikus.
Első körben ennyi lett volna. Először több manga-ról szerettem volna írni, de már így is elég sokat írtam pár fejezetnyi manga-ról. Ráadásul a többi vélemény megírására nem jutott időm. Remélem valaki kedvet kap bármelyik egyfejezetes elolvasására.
Tomaszto
