Ahogy ismerhettek rengetegszer hoztam már fel véleményezéseim során ezt az Visual Novel-t és Animét. Most fény derül a nyílván való titokra hogy ez a kedvenc Key Studios-os termékem. Ebben a bejegyzésben mindkettő tartalomból merítek.
Illendő kezdenem először a VN-el, hisz mégis az jelent meg először. A Clannad 2004-ben került publikálásra a már említett stúdiótól. A játék több mint 50 óra (egyébként kb. 150 óra), amely elég hosszúnak számít, egy VN keretein belül is. Minden fő karakternek van 1 vagy több szála is, néhány mellékszállt is végigvihetnek a lelkes olvasók. A játékot lehet két részre is bontani: Egyik amikor a srácok iskolába járnak, a másik pedig az amikor már mindenki dolgozik (ez felel meg az After Story-nak). 2012-ben jelentős késéssel elődrukkoltak egy fan-made fordítással, amiért nagyon hálás vagyok, a játék univerzuma teljesen magába szippantott már a legeleje óta. Ebben az évben, nem is oly rég a Sekai Project felkarolta ezt a VN-t, ami azt jelenti, hogy egy kicsit feltupírozták a játékot, hivatalos fordítást adtak hozzá. Volt is egy Kickstarter kampány ahol pénzt gyűjtöttek a játék elkészültére. Akkoriban elég erősen gondolkoztam, hogy a fizikai kópiát megszerzem a játékból, de végül meggondoltam magam. Ahogy letöltöttem a játékot, őszintén mondom nem bántam meg, hogy nem vásároltam meg! Inkább valahonnan majd az eredeti 2004-es release-t veszem meg! Mi is a probléma a 2015-ös verzióval? A játék még mindig 4:3-as képarányba pompázik, igaz hogy a grafika és a textúrák felbontása sokkalta nagyobb lett. Jó ezt elnézzük, lényegében csak egy remake. A Dangopedia-n kívül más újítást nem kaptunk mi játékosok, ez elég elszomorító dolog. No de lássuk hogy miről is van szó:
Tomoya Okazaki egy középiskolás srác, akinek az édesanyja idő előtt eltávozott az élők sorából, és édesapjával éldegéli, a nem általánosnak mondható életét, mármint a Japán norma szerint. Hisz ő egy delikvens, ami azt jelenti ebben az esetben, hogy rendszeresen lóg az iskolából, nem veszi ki a saját részét a közösségben és még sorolhatnám. Egy szörnyű eseménynek köszönhetően vált azzá aki ma, régen szeretett kosarazni, viszont az édesapjával veszekedett és végül oly rosszul végződött a dolog, hogy a karját nem tudja olyan szinten megemelni. Ezért a gyermek és szüleje teljesen elidegenültek egymástól, olyannyira hogy apja úgy hívja mintha valami haverja lenne a helyi kocsmából. Egyik nap csak elindul otthonról, úgy ahogy szokott tanítás kezdete után, hogy véletlenül se találkozzon apjával. Meglelt egy lányt, aki éppen magában diskurált azon hogy vajon szereti e azt a iskolát ahova jár, mintha valami skrizofén lenne. Tomoya barátunk megtorpant mégis csak válaszol neki, lehet, hogy éppen tőle várta a megváltó választ. Szóval így elindulnak az iskolába, ekkor még Tomoya nem is sejtette, hogy az élete teljesen megfog változni. Ja és a lánynak a neve Nagisa Furokawa.
Tomoya-nak Iskola után általában kedvenc időtöltése, otthoni gyors átöltözése után, Sunohara-nál teng-leng a kollégiumban. Ez olyan speciális kollégium ahol azon diákok laknak, akik valamely kiemelkedő sport teljesítménnyel rendelkeznek, ez Sunohara barátja esetében se volt másképp! Viszont történt egy incidens egyik felsőbb éves futballossal és kilépésre kényszerült, viszont anyagi okok miatt maradnia kellett a kollégiumban! Ő is egy delikvens, mint Tomoya, ezért jól kijönnek egymással, ő az egyetlen, akire ténylegesen barátként tekinthet! Ezt mindig is „meghálálja” a csipkelődéseivel az irányába. Egy igazi jó barát, nem igaz? Sunohara egyébként kihasználja a fiatalabbak tiszteletét, aki nem tetszik neki beleköt, de többnyire meghúzza magát, hisz fizikai adottságai nem megfelelőek ahhoz, hogy bárkibe belekössön. Majd amikor közös száluk beindul Nagisa-val a személyisége rengeteget fejlődik, de a rövidebb szálaknál ugyanolyan tahó marad, mint volt. Ja és amiről nem tudtam, vagy lehet, hogy csak ebben az univerzumban van úgy, de Japánban elvileg a szőkéket nem nagyon szeretik felvenni dolgozni, hisz túlságosan kitűnnek a tömegből. Visszatérve a karakterre én nem tudom utálni, hisz van jellemfejlődése, amit én mindig is szeretek látni egy sorozatban!
Ryou Fujibayashi, a fiatalabb Fujibayashi testvér, félénk, titkon szerelmes Tomoya barátunkba, mert miért is ne lehetne? Hisz a Clannad akár lehetne egy hárem anime is, na jó ez aztán elég erős túlzás volt! Ő harmadik osztály képviselője. Szeret jósolni az embereknek, ezt tarot kártyákkal teszi. Elég népszerűvé vált az iskolában, ezzel a „varázslatával”. Iskola után majd szeretne nővérré válni. Ez egy nemes meló számára. Illik is a karakteréhez szerintem, hisz megfelelő intelligenciával rendelkezik hozzá. Próbál ügyelni Tomoya jövőjére is, tanácsokat ad neki, hogy be kéne járni az iskolába, meg ilyesmi, de ez nem úgy működik, ahogy ő azt elképzelte! Valahogy minidig sikerül Tomoya-nak megsiratni, pedig ő nem akar ártani neki. A fiúkkal valahogy kínosnak érzi a beszélgetést!
A sort az idősebb testvérével Kyou-val folytatnám, nem csak külsőbben különböznek az ikertesók, hanem személyiségben is! Kyou az aki mindenkinek beszól, obszcén nyelvezetet használ, de ezek mellett védi is húgocskáját. A második osztályban ő volt Tomoya-val, akivel barátok lettek valamilyen szinten, még a harmadik osztály során is beszélgetnek néha. Kyou az rendkívül agresszív, különösen ha tesóját védi, de mint minden animében, ő is szerelmes kedves Tomoya-nkba. Szeret főzni és szeret piknikezni. Kyou a második kedvenc karakterem az animében! Van egy kis vaddisznója akit Botan-nak hív, érdekes választás házi kedvencnek.
A Fujibayashi testvéreknek külön-külön száluk van a VN-ben!
Miase is külön szálat kapott, ő a nevelőtanár a kollégiumban amibe Sunohara lakik. Tomoya tanácsokkal látja, mégis hogy fegyelmezze azokat a vadállatokat, akikkel nap mint nap találkozik. Ő is abban az iskolában végzett, ahol reméljük Tomoya is végezni fog! Ő volt az első női diákelnök az iskola története során. Ahogy észrevettem talán kicsit Tomoya vonzódik hozzá. Látszik hogy bukik a milfekre :’D
Ó utált karakteremmel folytatnám tovább Fuko Ibuki, ez a név örökké beleéget az agyamba. Egyszerűen már a jelenléte is elviselhetetlen számomra. Mérhetetlenül ostoba. Ennyit szerintem elég róla írnom, mert átmenne ragelésbe és spoilezerésbe a dolog. Annyit kérdezek, miért büntetett azzal a sors, hogy az ő szálát kellett végignéznem az első évadban. Azt hiszem mindent elárultam ezzel!
Kivel is folytathatnám a sort, nézzük csak. Tomoyo, (igen majdnem Tomoya), egy szürke hajú ciklon, aki kissé agresszív, nem annyira mint Kyou, ő csak a saját maga védelmében verekszik, és az iskola megvédése érdekében. Mivel van egy „rivális” iskola, ahova a delikvensek járnak, nem tetszik nekik hogy barátaink iskolája a legjobb a városban. Milyen buta ok ez rivalizálásra, Japán pls. Tomoyo egy nagyon kedves lány, kár hogy kevés teret kap az animében, viszont van egy specialja és egy külön szála a VN-ben. A célja egyébként hogy ő legyen a diák elnök, egy nemes célt megvalósítva, amit inkább most nem lőnék le. Imádom őt is talán ő a harmadik kedvencem. Igazából mindegyik karakterrel erősen szimpatizálok kivéve Fuko ugyebár. De hát minden animébe kell egy olyan karakter, akitől a szőr is feláll a hátadon nemde?
Ichinose Kotomi, na róla nem fogok sokat mondani. Egy rejtélyes, rendkívül visszahúzódó, kiváló tanuló. Minden idejét az iskola könyvtárában tölti, ahol újabbnál újabb tudást vételezik be. Normál órákra nem jár be, hisz nincs szüksége rá. Emberekkel nem nagyon tud kommunikálni, tipikus geek/kocka viselkedést prezentál. És ha valaki nekem azt mondja, hogy a kocka azt jelenti hogy számítógépes játék kocka, az kérem nézze meg ezt a Wikipedia oldalt. Utálom azokat az embereket, akik a kocka szó hallatán rögtön a számítógépes játékokra asszociál. Legtöbb ismerősöm sajnos ilyen, meg kellene nevelnem őket, ha a kommunikáció úgy menne!
Furukawa család
Őket külön kell szednem, hisz ők a legjelentősebb személyek úgymond az egész Clannad univerzumban.
Nagisa egy odaadó hölgyemény, sajnos elég sokat betegeskedik, ezért nem tudta befejezni a harmadik osztályt. Nehéz a beilleszkedés számára az új osztályába, Tomoya sokat segít neki, még ha ezt közvetetten is teszi meg. Imádja a péksüteményeket hisz szülei pékséget vezetnek otthon. Anpan a kedvenc étele, az egy kenyértípus. Imádja a Dango Daikazoku-t, ez egy mese, viszont ő még most is imádja. Egyébként a Dango egy nokedli szerű édesség a Japán gasztronómiában. Szegény Tomoya-t az őrületbe kergeti a rajongásával a Dango-k iránt. Főhősnőknek az a célja egyébként, hogy a dráma klubbot újra indítsa. A kommunikáció neki sem az erőssége, a színészkedésről se tud túl sokat. De van valami, ami arra készteti, hogy neki színpadon kell lennie! Tomoya majd később Sunohara sokat segít a klub létrehozásában. Tetszik az odaadása, csak az a problémám vele, hogy nem egészen céltudatosan gondolkozik, kicsit ügyetlen. De ő az a karakter, akit semmi áron nem utálnék, volt hogy többször is könnyet varázsolt a szememre. Ő tipikus az a karakter nagyon súlyosan szenved, nem csak a betegségétől, hanem lelki okok miatt is. Hasonlóan Tomoya barátunkhoz. Tehát ahogy említettem az ő szála a legerősebb az anime második évadjában és a Visual Novel-ben 5-6 szálat fed le.
Sanae, Nagisa édesanyja, ez a tipikus aranyos karakter. Ő a helyi gyerekeket tanítgatja és segédkezik a pékség működtetésében. Őrült ötleteit a cipókban valósítja meg, és ha negatív visszajelzést kap akkor könnyes szemekkel hagyja el az épületet. Meg van a saját varázsa, egy igazi odaadó anya, főként amiket megtudtunk róla.
Ugyanezt elmondhatnám a férjéről is Akio-ról, aki a pékséget vezeti, hobbiként baseballozik a helyi gyerekekkel és agresszív viselkedést tanúsít, főleg Tomoya barátunkkal. Ízes beszólásai vannak, de e mellett jószívű és kedvelhető karakter.
Nagyjából azt hiszem sikerült bemutatnom a fontosabb szereplőket. A zenékről is szeretnék néhány szót szólni, ezt most összevetve a VN-ben és az Animével használtakban. Elképesztő, hogy a Key Studios megint mit tett le az asztalra. Remek melódiák csengnek fel minden egyes jelenetnél, bár a Visual Novel-nél kicsit kevésnek tartottam a zenék mennyiségét, hisz az hosszú olvasásra van tervezve. Többnyire szomorú zenéket lehet fellelni, de ez logikus is, hisz egy ízig-vérig drámáról diskurálunk. Az Opening és Ending is jól el lett találva, hát hogyne lenne, hisz az Openingek Lia-tól vannak!
A Grafikai megjelenítés hozza a korának normáit, rendben volt, nem volt semmi extra és ez így jó is. Egy ilyen szintű drámánál nem kell olyan elvárásoknál lenni, mint mondjuk egy Sci-Fi vagy Shounen esetében. A tájak remekül lettek megalkotva, hozza a Japán vidéki városka érzetét. Az iskola közelében lévő szakurával megtelített táj gyönyörűen hat.
Röviden értékelném a Visual Novel-t:
Egy örök élmény marad. A maga hibái ellenére, egy olyan műt olvastam, amit sosem fogok elfelejteni és többször előfogom venni. Drámában nem finomkodik (különösen a Nagisa x Tomoya szálak), elég sokszor könnyet varázsolt a szememre. A Fuko-s szálat valahogy túléltem, de titokban azt is élveztem, amikor nem Fuko-ról volt szó. A történet során volt néha-néha egy-egy üres járat, de komolyan melyik könyvben vagy egyéb VN-ben nincs ilyen? Masszív akciót FPS-nek vagy Hack And Slash játékoknak hívják. Szóval a Clannad egy olyan regény, amit esetleges utódomnak is nyugodt szívvel odafogok adni, ha már rendelkezik megfelelő Angol tudással, hisz ezt az élményt mindenkinek legalább egyszer át kell élnie! Ily magasztaló szavakat, másról nem is tudok írni csak eme alkotásról! Mély nyomot hagyott bennem. Ti is olvassátok el, megéri! Még annyit, hogy végre kaptam bad-end-et is, ami a titkolt perverzióm és együtt szenvedtem a karakterekkel, vagy épp ejtettem örömkönnyeket, amikor valami nagyon jól összejött, e bejegyzés írása közben is időnként bekönnyeződik a szemem, hogy milyen boldog vagy éppen szomorú voltam a kedvenc karaktereim miatt.
Na de nézzük az Animét is:
Ahogy említettem, a történet több szálra épít, amit az első évadban egyszerűen borzalmasan viteleztek ki! Az a probléma hogy a Key Studios úgy volt vele, hogy mindegyik szálból adjunk már a gyereknek egy kicsit, had rágódjon rajta, hogy most: Mi a fene történik? Mik ezek a nagy ugrások? Most hogy-hogy más karakter van a középpontban? És még sorolhatnám a kérdéseket. Ez most bevehető a marketingnek is valamely szinten, hogy vedd meg az eredeti műt, hogyha értelmet is akarsz szerezni! Csak ezzel az volt a bukkanó, hogy a legirrelevánsabb szálat helyezték a középpontba, a legunszimpatikusabb karakterrel! Legalábbis nekem ez esett le elsőre amikor az animét tekintettem meg és amikor a VN-t is olvastam. Fuko egyszerűen az idegeimre megy, jó most megint jön az amit már elmondtam már párszor, akár a védjegyem is lehetne, hogy: „Az ostoba karakterek kálváriája nem tud megmozgatni bennem semmit”. Ez Fuko esetében sincs másképp, mivel számomra egy elviselhetetlen személyiség, inkább vitték volna normálisan végig a Tomoya X Nagisa szált, hisz mégis az a legerősebb az eredeti műben. Az anime első évadja elég középszerűnek hatott számomra, elég lassan is haladtam vele, hisz nem volt semmi komoly dráma benne. A karakterek jöttek mentek, mindenkivel lett foglalkozva max 1-2 részig. A Clannad tökéletes példája a tű a szénakazalban mondásnak. Elég mélyre kell nyúlnod, hogy valami értelmet is nyerjen a történet számodra! Ennyi erővel bárki írhatná nekem kommentben, akkor minek folytattam a sorozatot és olvastam a VN-t ha ennyire unszimpatikus volt a sorozat számomra? Erre egy egyszerű válaszom van: A stúdió. Általában nem vagyok fanatikusa dolgoknak, ezt már szerintem észrevehettétek, de a Key Studios az egy olyan cég ami megteremtette az Angel Beats-et, amely elég nagy hatással volt az egész stílusom további alakulására. Így adtam egy újabb esélyt a sorozatnak és legnagyobb örömömre (ha lehet annak hívni) könnyes szemekkel álltam fel a második évad végénél a képernyőtől. A fájdalom miatt. Ez nem olyan fájdalom, hogy ez egy bitang nagy ürülék volt, hanem attól hogy megszakadt a szívem attól, amit láttam. Sok barátom mondta, hogy azért nem néznék meg többet az After Story-t mert annyira szomorú volt a vége az animének, hogy azt nem bírnák ki még egyszer! Osztom is a véleményüket, az Anime és VN történelmbe a Clannad az összes hibája ellenére egy hatalmas előrelépést jelentett! Az After Story-ról most csak annyit előrejáróban, hogy ekkor már karaktereink felnőttek és már dolgozó emberek. Amely tetszik ezzel kapcsolatban, látni az öregedés nyomát barátaimon.
Azt hiszem elegendőt írtam. Annak megy a respect aki ezt mind végigolvasta, eléggé elnyújtottam, hisz elfogult vagyok a témával kapcsolatban. Próbáltam azért egy kis objektivitást is belevinni a bejegyzésbe, de nem túl sokat olvashattatok tőlem! Szóval ez egy olyan alkotást akinek mindenkinek látnia és olvasnia kell, de ezt már párszor taglaltam a irományom során. Kérlek, titeket írjátok le kommentben, hogy ti mit gondoltok a Clannad univerzumról, esetleg hasonlóan hosszú üzenetekben akár! Ha Spoilereztek, azért valami spoiler tag legyen. Én is megpróbáltam csak körülírni a dolgokat, konkrét eseményeket nem írtam le. No de búcsúzom, hisz épp az ideje újra megnéznem az anime két évadját, kedvet kaptam hozzá! Ja és az After Story-ról is írok majd egy spoileres bejegyzést (remélhetőleg rövidebbet :’D) ! Sziasztok!
SudoSu
