| Cím: | Kyoukai no Kanata |  |
| Japán cím: | 境界の彼方 | |
| Megjelenés éve: | 2013 | |
| Részek: | 12 | |
| Műfaj: | fantázia, szupererő, slice of life | |
| MyAnimelist: | Link |
Az anime alapjául szolgáló light novel 2012-ben kezdte meg a pályafutását és a mai napig is jelennek meg kötetek belőle. Maga az adaptáció 2013-ban tárult a közönség elé, mondhatni sikeres lett az anime. Már csak azért is, mert a specialok és az ova-k mellett megjelent kettő darab film is. Az első Kyoukai no Kanata Movie 1: I'll Be Here – Kako-hen címmel 2015. március 14-én kezdték meg a vetítést, ez csak egy másfél órás összefoglalója az anime-nek, nincs benne semmi extra az eredeti sorozathoz képest. A második film pedig Kyoukai no Kanata Movie 2: I'll Be Here – Mirai-hen címmel 2015. április 25-én jelent meg a japán mozikban (még mindig nincs hozzá felirat...) ami szerencsére már nem csak egy recapje az eredetinek, hanem egy teljesen új történetet mesél el.
A történet Japánban jásztódik ahol jelen vannak az úgynevezett youmuk (szellemek, démonok). Természetesen ezeket a lényeket az átlagos emberek nem látják, de mint mindenhol itt is vannak különleges emberek akik látják őket. Őket csak Határörzőknek nevezik, akik próbálják megvédeni az embereket az esetleges támadástól és nem mellesleg pénzbeli jutalmat kapnak a youmuk megöléséért. Ebben a világban találkozunk Kanbara Akihitoval aki egy átlagos szemüveg fétises középiskolás. Egy nap hazafelé menet lát egy lányt aki le akarja vetni magát az iskolaépület tetejéről. Szerencsére sikerül megakadályoznia az öngyilkosságot és ekkor valami váratlan történik, a lány leszúrja őt. Ekkor derül ki, hogy Akihito egy fél youmu vagyis félig ember félig youmu ezálltal halhatatlan. A lány Kuriyama Mirai egy Határörző aki a saját véréből készít magának fegyvert így harcolva a youmuk ellen, de valamiért nem meri bevinni a végső csapást az ellenségnek. Így az újonnan megismert halhatatlanon gyakorol. Így kezdődik ez a nagyon érdekes történet.
Emlékszem, hogy 2013-ban mikor megláttam ennek az anime-nek az előzetesét akkor tudtam, hogy ezt nekem néznem kell. Valami nagyon megfogott benne, talán az anime grafikája vagy a nagyon jó opening, már nem tudom, de egy dolog biztos az pedig az, hogy nem bántam meg az anime megnézését. A karakterek nekem tetszettek a két főszereplő persze vitte a pálmát, mindkettejük élete tele van kiközösítéssel és szomorúsággal (könnyen együttérez a néző velük). A történet előrehaladtával több szereplőt is megismerhetünk akiknek a kidolgozottsága nem annyira jó mint a két főszereplőjé, de van itt hug fétises szereplő vagy éppen egy loli, szóval mindenki megtalálja a kedvencét. Sajnos nem mondhatom azt, hogy szerettem minden szereplőt, mert Akihito anyjától kiszaladtam volna a világból... annyira idegesítő az a karakter, de szerencsére párszor felrúgták amikor már elegük volt. Eddig nem nagyon írtam a többi vélemény szerűségemnél egy anime felépítéséről, de itt írnom kell róla. Az anime erősen indít és kb a 4. részig tart ez a lendület majd szépen viccesnek szánt epizódok következnek aminek a legvége egy idol rész volt. Mondjuk pár poén nem volt rossz, de sokszor ismételték ugyanazt. Az idolos részről meg csak annyit, hogy a dal nem volt annyira rossz (Chihara Minori még mindig jól énekel). Majd miután vége ennek a laza pár résznek utána megint felpörögnek az események és annyi információt próbálnak lenyomni a torkunkon, hogy az már néha sok, plusz van benne pár érdekes fordulat is. Lehet, hogy az adaptálással volt probléma és azért kellettek azok a töltelék részek, de ezt már nem tudjuk meg.
Picit sok dolgot írtam a semmiről, de ideje a lényegre térni. A látvány gyönyörű, nagyon szépen animált és megrajzolt minden egyes jelenet, nem egy Ufotable, de a Kyoto Animation még mindig ért az anime készítéshez. Hang terén csillagos ötöst adnék ha lenne pontozás, a szinkront imádom Taneda Risa máig az egyik legemlékezetesebb munkáját itt végezte Kuriyama Miraiként. Az openinget Chihara Minori énekelte és mint mindig ez is egy remek dal lett, de ami meglepett az ending volt ami nagyon hangulatos volt. Az endinget a Stereo Dive Foundation énekelte, egy egészen lassú dal volt, de a képi megjelenítássel együtt tökéletes párost alkottak.
Az anime nem tökéletes vannak hibái, de mindegyik megbocsátható és nálam a kedvencek között landolt az anime már 2013-ban és még mindig ott is tartózkodik. Mindenkinek ajánlom az anime-t. Persze lehet, hogy valaki megunja azt a pár lassú részt, de ha túléli az ember (azok se annyira rosszak) akkor egy jó anime-t láthat az ember ahol a történet és a szereplő érdekes, emellett még a látvány is fantasztikus, plusz még a jó dalokat se spórolták ki.
Tomaszto
